2026. nyári táborok
Sóstó 2026.
Idén július 6-12-ig 32 erdőaljás diákkal táboroztunk Sóstón. A búcsúzó nyolcadikosok közül ezen a nyáron is sokan eljöttek, hogy még egy hetet együtt tölthessenek. A legtöbben azonban Betti néni osztályából jöttek el, mivel sokan közülük szeptembertől már más iskolában folytatják tanulmányaikat, erdőaljásként ez volt az utolsó közös táborozásuk. A hetedikesek között a régi sóstós csapat mellett voltak új táborozók is. Ők is nagyon jól érezték magukat. Nagy örömünkre idén is voltak velünk korábban végzett erdőaljások is.
Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk. Nem kellett az idei nyárra jellemző kánikula miatt szenvednünk, kellemes idő volt a szabadtéri játékokhoz, kerékpározáshoz, esti programokhoz, és az utolsó napokra még az igazi strandidő is beköszöntött.
Ebben a turnusban idén is „telt ház” volt , tehát a gyereknek volt alkalmuk megismerkedni más iskolák diákjaival, és talán komolyabb barátságok is szövődtek.
A sok közös játék mellett a szokásos programok sem maradtak el. Két csoportban szerveztünk fagyizással egybekötött kerékpártúrát Siófokra. Ez már hagyomány, amit mindenki nagyon vár minden évben. Az esti tábori programok nagyon jól sikerültek. Népszerű volt a just dance, és sokan vettek rész a filmvetítésen is. A legnagyobb siker idén a karaoke est volt. Jó volt látni, hogy mindenki felszabadultan énekelt együtt. Az akadályverseny az eső miatt elmaradt, de emiatt sem kesergett senki.
Bár a viharjelzés miatt egy-két strandolás elmaradt, az utolsó napokra megérkezett az igazi strandidő, és így a tudtunk vízibiciklizni is. Nagyon nagy élmény volt, kár lett volna kihagyni.
Sóstón minden évben nagy izgalommal készülnek a gyerekek a reggeli sátorszemlére. A verseny nagyon szoros volt, de a „váratlan” pontozás után idén is nőttek a különbségek. A diákok kedves, kreatív ötletekkel próbáltak néhány többletpontot szerezni. Nagyon jóleső érzés volt értékelés közben kedvenc számainkat hallgatni, megcsodálni a kövekből kirakott kedves feliratokat, és elkészültek törölközőből a hattyúk is. Gratulálunk a győztes nyolcadikos sátornak!
Idén sem maradt el a nyolcadikosok immár hagyományos közös búcsúpizzázása és éjszakai fürdése.
A búcsúestet is meg tudtuk tartani. A táborzáró után mindenki megkapta a meglepetés ajándékot, ami ezúttal egy divatos napszemüveg volt, majd meggyújtották a SÓSTÓ VISSZAVÁR feliratot. Gyönyörű tábortűz volt közös énekléssel, vonatozással a tűz körül, és bizony voltak, akik kicsit elérzékenyültek.
Köszönjük Betti néninek, Edit néninek és István bácsinak a sok közös programot, a jó hangulatot!
Zsuzsa néni
Erdőaljás vándortábor a Vértes-Gerecsében
Tervezett létszámunk 31 fő volt, amely néhány nappal az indulás előtt két fővel csökkent baleset és betegség miatt. Így július 16-án reggel Zsuzsa nénivel, három középiskolással és 24 erdőaljás diákkal indultunk el a Déli pályaudvarról komáromi átszállással Mórra.
Az első napon nagy melegben kellett megtenni az első 9,5 kilométert a Csuka-forrásig, ahol igazi nomád tábor várt minket, pottyantós budival és tábori zuhannyal.
A második napon 9 kilométeren át– egy kis gerencsérvári kitérővel – Szentgyörgyvárra mentünk, ahol Ani néni fogadott minket Aduval, az öreg kopóval, és ahol először is jégkrémet valamint üdítőt lehetett venni. Este esély volt a viharra, de az végül tőlünk keletre vonult el, így a társaság egyik fele szalonnát sütött, míg a másik fele egy végtelen focimeccset nyomott le, majd rendes zuhanyzóban melegvízzel zuhanyozva tért nyugovóra.
A harmadik napon újra Gerencsérvár irányába haladtunk, majd tovább a vértesszentkereszti bencés apátság romjaihoz, ahonnan Mindszentpusztára mentünk. Itt turistaszálláson aludtunk 10,5 kilométer megtétele után. Ezen a napon négyen távoztak, és egy korábban betegszabadságon lévő diákunk megérkezett, így 26 fővel folytattuk.
Vasárnap jött a legkeményebb gyalogtúra, 20 kilométer, melynek első etapja volt a leghosszabb: 11 kilométer melegben, időre, Mindszentpusztáról az Oroszlányi Bányamúzemba. Amikor megérkeztünk, lehűtött előadóban ültettek le minket, hogy felfrissüljünk, majd egy fantasztikus tárlatvezetést kaptunk, melynek végén a bányamozdonyt is kipróbálhattuk. A Kőhányásra vezető 9 kilométer nem tűnt vészesnek, azonban 3,5 kilométernél eleredt a zápor, és egyes szakaszok az agyagos talaj miatt „korcsolyapályává” változtak, de legalább az utolsó 4 kilométeren már nem esett. Kőhányáson a vacsora fantasztikus, és a T-Com-osoknak térerejük is volt, így a legfanatikusabbak megtudták nézni a VB-döntőt.
A kemény vasárnap után még keményebb hétfő következett: a változatosság kedvéért kerékpáron. Eredetileg 32 kilométeres kerékpározás várt ránk Kőhányásról Koldusszállásra, a Vértesből a Gerecsébe, azonban eltévedés és térképhiba miatt 40 kilométer lett belőle 900 méteres szintkülönbséggel, kemény emelkedőkkel, nehéz terepi kerékpározással, szabadban élő hullámospapagájjal, autópályaépítéssel stb. Este a szálláson erdészeti-vadászati előadás és légpuskás lövészet zárta a napot, meg persze foci és rendes fürdés.
A két kemény nap után jól jött a keddi lazább nap, Koldusszállásról az Agostyáni Arborétumba talpaltunk. Ezt a 10,5 kilométert meg se éreztük. Az arborétum megtekintése után jött a szokásos foci, viszont a végén a tábori zuhanyt sokan kihagyták.
Szerdán az Agostyáni Arborétumból Tata vasútállomás volt a cél. Ez a nap is tíz kilométeres lett, így már mindenki várta a vonatra ülést és a hazatérést.
Egy-két elhagyott zokni, törülköző bánta kárát a hétnek, de sok élménnyel, és főleg a „Megcsináltuk!” érzéssel tértünk haza.
István bácsi